|
 |
|
|
Talán megbántott, talán elárult engem.
De tudom, soha nem akart oly rosszat nekem.
S talán egy napon majd megbocsát mindenért,
Hogy feladtam a küzdelmet, a boldogabb életért.
S ha majd el jő újra az a pillanat,
Hogy testem tekintetéből ismét kaphat.
Akkor már nem leszek gyenge, nem leszek ily szabad.
Erős leszek, olyan, ki mindent kibírhat.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretni kell!
Fölém hajol a bágyadt őszi este...
körém teríti bársonylepleit
mosolyogva a sötét égre csenve
az éj ragyogó kis lámpásait.
A sziporkázó csillagok között
lassan feltűnik a Hold kerekje,
megáll kissé a házaink fölött
az alvó tájat beezüstözve.
Az éjszaka ma újból elhozott.
Ágyamban hálsz, most karom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Most fáradt vagyok már. Nem arra értem ezt a fáradságot, mint mások, hanem az életemben vagyok elfáradva. Harminc egynéhány- éveim alatt hatvan, tán hetven évet is átéltem, kijár nekem a pihenés! Elfáradtam. De még nem égtem ki!
A testem olyan, mint egy koncentrációs tábor, elpusztít, és benne a rab a lelkem.
Vagy ez fordítva van. A lelkem lenne a tábor, s benne testem a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Keresni kell a napot, a boldog pillanatot,
Amitől boldog leszel,
De figyelj arra, hogy mit teszel!
Ne menj el a dolgok mellett!
Emeld fel a tekinteted, s nézz az égre!
Ebbe biztos nem halsz bele!
Ki gondolná,mennyi minden kell ahhoz,
Hogy az ember boldog legyen?
Mennyit kell tűrni, a gonoszt kiűzni.
Nehéz megtalálni a n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Találtam egy nagyon igaz mottót!
"Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz!"
Mennyire igaz!!!!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Halotti beszéd és könyörgés- értelmezés
Látjátok, feleim, szemetekkel,
mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban
teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki
paradicsomot házává. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől
monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De
mondá neki, mért ne ennék: ̶... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A veres tehén
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg egy királyné. Volt nekik egy igen szép kis fiok, Ferkónak hítták. Ez annyira szerette az anyját, hogy mindig utána ment, akárhová ment az anyja, úgyannyira, hogy néha a királyné maga is megsokallta ezt a nagy szeretetet, rá-rákiáltott, hogy: "Mit csikókodol utánam?" De ez sem használt semmit. Ferkó m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A veres tehén
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg egy királyné. Volt nekik egy igen szép kis fiok, Ferkónak hítták. Ez annyira szerette az anyját, hogy mindig utána ment, akárhová ment az anyja, úgyannyira, hogy néha a királyné maga is megsokallta ezt a nagy szeretetet, rá-rákiáltott, hogy: "Mit csikókodol utánam?" De ez sem használt semmit. Ferkó m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Zsuzska és az ördög
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.
Volt a világon egy nagyon-nagyon szegény asszony, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Repeta / Persze / 2005
Szép vagyok én?
Persze.
Szép a szemem?
Persze.
Szép a szájam?
Persze.
Tetszem neked?
Persze.
Akarsz engem?
Persze.
Együtt leszünk?
Persze.
Mindörökre?
Persze.
Ásó, kapa?
Persze.
És nagyharang?
Persze.
Esti séta?
Persze.
Folyóparton?
Persze.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Először is üdvözlök mindenkit, ez nem az első blogom, a másikat az im-neten írom és az is TH-ás de teljesen más mint ez. Összesen 2 rész lesz az egész mert ez egy kis rövid történet. Akkor nem is húzom az ídőt.
1 rész
Azon a napon......
Egy szomorkás délután ,az eső cseppei hangosan koppantak az ablak üvegén, mentőaut... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Most fáradt vagyok már. Nem arra értem ezt a fáradságot, mint mások, hanem az életemben vagyok elfáradva. Harminc egynéhány- éveim alatt hatvan, tán hetven évet is átéltem, kijár nekem a pihenés! Elfáradtam. De még nem égtem ki!
A testem olyan, mint egy koncentrációs tábor, elpusztít, és benne a rab a lelkem.
Vagy ez fordítva van. A lelkem lenne a tábor, s benne testem a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az Eddát nagyon szeretem.
A legdedvesebb ( de fájó érzés ) nekem : Egyedül blues.
----A kezem levegőt markol,
----Mikor keresi két kezed.
Igen , valami elmult.... ami többé nem jön vissza.
Az Érzés, az Éjjel érkezem, Nekem nem kell más, és sorolhatnám a régi szép dalok cimét.
--és végül egy gondolatnyi sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az Angol Királynő parkja
Ha a Viktoria pályaudvaron laksz Londonban, háromszor kell reggelizned egy nap, hogy jóllakj, de ez nem is olyan nehéz egy kelet -európai csavargónak, mint hinné az ember, még akkor sem, ha teljesen üres a zsebe.
Életmódod így nem fog lényegesen eltérni a City bankáraitól, akik szintén szendvicset ebédelnek a pénz-negyedben. Legfeljebb hotel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...ölém hajol a bágyadt őszi este...
körém teríti bársonylepleit
mosolyogva a sötét égre csenve
az éj ragyogó kis lámpásait.
A sziporkázó csillagok között
lassan feltűnik a Hold kerekje,
megáll kissé a házaink fölött
az alvó tájat beezüstözve.
Az éjszaka ma újból elhoz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VII. szonett
Gazdagság?
Gazdagság, vagy csak múló álmok, mi mit sem ér?
Hol tiprod gazul embertársad, s gyáván harapod
Ő lelkét te álnok, mit okozol, sebzel embert, s iszol vért,
Mit ér e boldog jelen, hol csalódott haragját korbácsolod.
Mert midőn gyertyád lángja kihúny,
Nem lesz, ki sápadt arcodra csókot lehel, s
Fogja kez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Seneca: Az értelmetlenül elfecsérelt időkről
Szó, mi szó, az összes tündöklő elme, aki valaha is létezett, egyetért abban az egyben, hogy sohasem lehet eléggé csodálkozni az emberi értelemnek ezen a homályán. Nem tűrik, hogy bárki elfoglalja birtokukat: ha csak kis nézetkülönbség adódik a határok nagyságát illetően, követekért és fegyverekért rohannak; azt viszont megen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád
elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú
éjszakákat.
Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste.
Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked,
hogy szeretlek nagyon.
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elves... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
László Noémi: Hányszor
A szíved hánnyal sokszorozza
egy pillanat hang-mérte hosszát
hányszor fut el tér vissza hozzád
az ölelések kelme-hossza
hogy összetűzd hogy összetépjed
borítsd arra, ki rádborítja,
szemhéj mögött hányszor hasítja
szemed villáma a sötétet,
hányszor vagy mélyvíz, mozdulatl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A nôk helyett maradj az autóknál, rájuk senki sem panaszkodik a színük miatt.
A nôk mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.
A nôk sohasem bocsátják meg a kudarcot.
A nôk vígaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.
A nôknek biztos azért lassú a felfogásuk, mert Windows alatt futnak.
A nônek annyira van szüksége a férfira, mint halnak a bic... |
|
|
|
|
|
